Csupán 20 nap, viszont a magyar történelem talán legkiemelkedőbb eseményei zajlottak 1956-ban Magyarországon. Egy kis ország Európa közepén felemelte fejét, nemet mondott az elnyomásra és a diktatórikus rendszerre. Megdöbbentő adat, hogy a forradalomban elesettek 44 százaléka fiatalabb volt 25 évnél.

Minden évben, amikor az 1956-os eseményekre emlékezünk, felbukkan előttünk egy jellegzetes kép. A fekete-fehér fotón egy fiatal lány látható egy dobtáras orosz géppisztollyal. A kép 1956. november 13-án jelent meg a Billed Bladet című dán folyóirat címlapján. Sajnos, amikor megjelent, a magyar lány már halott volt.

Paul Raae és fotósa, Vagn Hansen 1956 őszén szerencsével jutott be Magyarországra. Autójukkal egy vöröskeresztes konvojhoz csatlakoztak, így szinte az elsők között értek Budapestre, ahol döbbenten fényképeztek áldozatokat és forradalmárokat is. Ekkor találkoztak Erikával, aki 15 évesen ragadt fegyvert.

- Véletlenül sikerült egy olyan képet csinálnom, amely bejárta a világot és a forradalom jelképévé vált. Megláttam egy komoly tekintetű, szép lányt orosz géppisztollyal a vállán, akit rávettem, hogy néhány képet készíthessek róla - árulta el később a fotós, Vagn Hansen. Erika kicsit beszélt dánul, hiszen korábban három hónapot töltött Dániában a Red Barnet nevű egyesület révén, amely szegény sorsú gyerekeket karolt fel a háború után.

Henning Schultz szintén 15 éves volt, amikor Erika képe a Billed Bladet címlapján megjelent. Meghatották a történtek és a folyóiratban megjelent anyag, ezért úgy döntött, hogy kutatásba kezd. A földrajztudós nyugdíjasként derítette ki, valójában ki volt a címlapon szereplő magyar mártírlány.

Szeles Erika 1941-ben született Budapesten. Édesanyja Blumenfeld Noémi (1911–1990), édesapja Szeles (Schlesinger) Sándor (1898–1944) volt, aki valószínűleg egy koncentrációs táborban halt meg. A gépírónő édesanya Romániában, az olténiai Brezoi (Vâlcea megye) településen született. Nem tudni, hogy miként került Magyarországra. Egy idősebb testvére, Endre a mai Háromszéken (Kovászna megye) született.

A mindössze 15 éves lány a forradalom kitörésekor egy idősebb barátja révén került a felkelők közé. 1956. november 1. környékén készülhetett róla a világhírűvé vált kép. Később meggyőzték, hogy még túl fiatal a harchoz, így november 4-e után önkéntes ápolónővérként csatlakozott a Vöröskereszthez. Erika november 7-én egy megsebesült társához rohant segítséget nyújtani a Blaha Lujza tér környékén, amikor egy szovjet géppisztolyból halálos lövés érte. A mártírlányt november 14-én helyezték végső nyugalomra a Fiume úti temetőben. A síron ez a felirat áll: „Felejthetetlen egyetlen drága kicsi lányom Erikám, 1941. I. 6. – 1956. XI. 7.”